röz, abból semmi nem marad meg benne. Nem minősíti a dolgokat, mindent olyannak mutat, amilyen az a valóságban. A tükör érintetlen marad, nincs benne kettősség, nincs megkülönböztetés, nincs elkülönülés. Innen szemlélve a világ egyetlen egységes egész. Ez az együttérző szeretet szintje, a könyörületesség, bölcsesség szintje. Ezt a szintet többnyire belül találjuk, hiszen nagyon kevés kivétellel tudunk másoktól olyan visszatükrözésre találni, ami az eredendő tükröződés mintáit hordozza. Vagyis olyan másik embert, aki nem ítél és nem ítéltet, nem különböztet, elfogad és olyan megvilágításban helyez, ahol elvégezheted önmagadon azt a munkát, amire éppen megértél, amire éppen szükség van. Ennek a szintnek az eléréséhez folyamatos változásban kell maradnunk, nyitotnak és esetlegesnek. Az ember legfőbb értéke a méltósága, ezért az embereket nem átnevelni kell, hanem megérteni és támogatni őket önmaguk fejlesztésében. Azzal például, hogy ezt a tükröt tartjuk a páciens elé, ő szert tehet azokra a felismerésekre, amivel változásba lendül az élete. Életünk sokféle területein, annak érdekében gyártjuk a tüneteket, hogy egyszer fel tudjuk ismerni a lényeget, ami azonos önmagunkkal, és az univerzummal. A tünetek segítenek megérteni a rosszul rögzült mintákat, és azok magatartásunkra gyakorolt hatásait. A mi munkánk nagy része a saját magunkon elvégzett munkatapasztalat megosztása. Ez sok gyakorlati kérdést és alapvető életvezetési problémát tud fókuszban állítani. Első körben, ezeket a tapasztalatokat szeretnénk élménnyé tenni.